Hogyan lehet olyan életet teremteni magunknak, amelynek alapvető és állandó vonása a belső béke, az öröm, valamint a tiszta és pengeéles elme? Az ájurvéda válasza: a szattvikus életmód segítségével. Az ősi védikus bölcselet által feltárt három alapminőség vagy guna tanítását alapulvéve az ájurvéda tanácsa, hogy növeljük magunkban a legkiválóbb minőség, a szattva arányát, és alakítsuk át belső természetünket oly módon, hogy az minél inkább a ennek minőségeit tükrözze. Ekkor életünkben spontán és maradandó módon megjelenik az öröm, az elégedettség, a tiszta gondolkodás és a jó testi egészség.
„Amikor a test összes kapujában világosság és bölcsesség támad, akkor tudd, hogy a szattva jutott uralomra. Mohóság, erőfeszítés, tettvágy, békétlenség, sóvárgás – ezek jönnek létre, amikor a radzsasz kerül túlsúlyba. A fény hiánya, tétlenség, nemtörődömség és kábulat – ezek támadnak, amikor a tamasz válik uralkodóvá.” – Bhagavad-gítá 14.11-13.
Hogyan növeljük a szattvát?
A szattvikus természet kialakításával kapcsolatban a legfontosabb elv, hogy azt erőszakkal soha nem teremhetjük meg, még leghevesebb – és felettébb radzsaszikus – felbuzdulásunk vagy önkínzásunk ellenére sem. A szattva öröm, a radzsasz gyötrelem, így ha csak az utóbbit tapasztaljuk, tudhatjuk, hogy rossz úton járunk!
Akkor tudjuk igazán magunkba integrálni ezeket az elveket, ha nem kívülről jövő szabályként kényszerítjük magunkra őket, hanem önmagunkban fedezzük fel őket mint saját igazabb természetünk részeit. Hagyjunk magunknak időt a fejlődésre, ne akarjunk egy eszményi létezést magunkra kényszeríteni!
A szattva leginkább három tényező révén növelhető. Ezek a következők:
1. közvetlen megtisztulás
2. táplálkozás
3. életmód és környezet
1. Megtisztulás
A rendszeres meditáció ereje szavakkal ki nem fejezhető, különösen a Transzcendentális Meditáció egyszerű, természetes eljárását ajánlom. A mélymeditációs tapasztalás közvetlen kapcsolatba hoz minket belső természetünkkel, lényegi Önvalónkkal, és annak legfinomabb aspektusával – a tiszta szattvával.
A test és a lélek kapcsolódásának szintjéről hatva a szattvát növeli az emberben a jól kivitelezett böjt, továbbá minden tisztító kúra és eljárás. Nagy hatású a rendszeresen végzett olajmasszázs, vagy akár a forralt vizes ivókra. Óriási integráló hatásuk és a tudatra gyakorolt közvetlen hatásuk folytán a komplex gyógynövénykészítmények, különösen a raszájanák, is rendkívül szattvikus hatással vannak ránk.
2. Az alapminőségek és a táplálkozás
A Kelet még tudja azt, amit a modern világ már elfelejtett: nevezetesen, hogy táplálkozásunk módja közvetlen testi egészségünkön túl energiaszintünkre, érzelmeinkre, hangulatunkra, a világra adott reakcióinkra és szellemi teljesítményünkre is óriási hatással van. A védikus szövegek szerint a táplálék durvább része a test szöveteivé alakul, finomabb esszenciája pedig az elmét alakítja ki. Testi és lelki értelemben is ezért szó szerint abból leszünk, amit megeszünk.
A szattvikus étrend
A szattvikus táplálkozás mértékletes, követi a természet ritmusát, saját szükségleteink mind mélyebb felismerését. Az ételeket kíméletes módon, természetes formában igyekszik elkészíteni. A szattvikus ételek az egész embert táplálják, elfogyasztásuk után frissnek, energikusnak érezzük magunkat. Alapanyagként friss, életerőben gazdag, könnyen emészthető és tápláló élelmiszereket használjunk, melyek – ezt manapság már mindenképpen meg kell említeni – természetes módszerekkel, vegyszerek nélkül termelő, lehetőleg biominősítésű gazdálkodásból származnak.
A szattvikus ételek lúgosítanak, növelik az erőt és az életerőt, testi-lelki egyensúlyt teremtenek és támogatják a spirituális fejlődést. Könnyen alakulnak át ódzsasszá, az élet esszenciájává. A szattvikus étrenden élők testszaga általában minimális.
Leginkább szattvikusnak az alábbiak minősülnek:
- szezonális, érett, édes, lédús gyümölcsök (legjobb, amit egyenest a fáról szedünk),
- frissen facsart gyümölcslevek, forrásvíz, gyógyteák,
- teljes értékű gabonafélék (legjobb a bászmati és a jázmin rizs, valamint a tönkölybúza),
- hidegen pörgetett méz,
- a feles sárga mungbab,
- diófélék és magvak (legkiválóbb a mandula),
- főtt/párolt zöldségek (különösen a föld felett, napfényben növekedők: tökfélék, cukkíni, zöldbab, zöldspárga),
- édes, aszalt gyümölcsök (leginkább a mazsola, a datolya és a füge), valamint az édes-aromás, nem hevítő fűszerek: bazsalikom, édesgyökér, édeskömény, fahéj, gyömbér, kardamom, koriander, kurkuma, menta, rózsavíz és sáfrány.
- A kíméletes és természetes módon kifejt, nyers tej, valamint az ilyen tejből készült, mértékkel fogyasztott ghí is a szattva minőségét hordozza.
A zsiradékok csoportjából kiváltképp a hidegen sajtolt, extra szűz olíva olaj, az édesítő szerek közül pedig a finomítatlan nádcukor illeszthető egy szattvikus étrendbe.
A radzsaszikus és tamaszikus ételek jellemzése
A radzsaszikus ételek izgatják és stimuláljak az emésztő- és az idegrendszert. Hajlamosak megdobni az energiaszintünket, ám ezt előbb-utóbb hullámvölgyek követik. Ilyenek a finomított, feldolgozott, gyorséttermi ételek, továbbá az erősen csípős, és fűszeres vagy túlságosan sós, édes, savanyú fogások. Radzsaszikus a legtöbb húsétel (minél kevésbé friss, azaz minél több benne a bomlás, annál inkább tamaszikus jellegű), a tojás, valamint a különféle tengeri herkentyűk. Mindezek az elmét is nyugtalan impulzusokkal – az állati lét ösztönprogramjaival – árasztják el. Radzsaszikus hatása van továbbá az izgató- és serkentőszereknek (kávé, tea, kakaó, energiaitalok). Az erősebb drogok (alkohol, cigaretta, kábítószerek) viszont már a tamasz minőségét is hordozzák. A radzsaszikus ételek sokszor csípősek, savanyúak vagy forróak, elfogyasztásuk nyomán mi is felhevülhetünk vagy hasonló testszagot produkálhatunk.
A tamaszikus ételek egyáltalán nem támogatják az életet. Híján vannak az életerőnek, így nem táplálnak, csak nehézséget és tunyaságot okoznak a testben és az elmében. Tamaszikusak az olyan ételek, amelyek elkészítése bomlás, rothasztás vagy erjesztés révén történik vagy ilyen folyamatok mennek bennük végbe (penészes és érlelt sajtok, tartósított, előrefőzött és félkész ételek, alkoholos italok, zsír, hús, hal, tojás, ecet, gomba, élesztő). Ugyanígy tamaszikusak az ehetetlenül túlfűszerezett, elsózott, élvezhetetlenül hideg vagy forró ételek; a maradékok, az állott és odaégett ételek, valamint minden olyan élelmiszer, amely mérgekkel, tartósítószerekkel és egyéb nem kívánatos anyagokkal terhelt. A tamaszikus ételek gyakran bűzösek, kellemetlen ízűek, illetve elfogyasztásuk révén testszagunk vagy leheletünk is kellemetlenné válik.
Mivel a három alapminőség viszonylagos állapotokat jellemez, nem lehet szilárdan rögzített ismérveket adni, hogy mi az, ami minden körülmények között előrevivő. Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy adott helyzetében mi emeli fel. A szattva növekedésével testünk és elménk koordinációja is javul, ezzel együtt pedig táplálkozási szokásaink is finomodnak majd. Tegnapi étrendünk lehet, hogy már nem felel meg mai tudatunknak, amely kifinomultabb minőségeket és magasabb energiaszintet kíván. Különösen kezdetben hasznos, ha étkezéseinket követően figyelemmel kísérjük, hogy mely ételeknek van harmonizáló (szattvikus), izgató (radzsaszikus) vagy tompító (tamaszikus) hatása.
3. A szattvikus életmód:
A szattva a fejlődés és az előrehaladás impulzusa. A fejlődés mozgatója pedig a természet, melyet a mindenható isteni akarat irányít. Életmódunk ezért mindenkor legyen összhangban a természet ritmusaival.
- Feküdjünk korán, keljünk korán. Alvás közben fejünk lehetőleg kelet, ha ez nem megy, akkor dél felé nézzen.
- Délben tartsuk a főétkezést, vacsoránk és reggelink könnyű legyen. Étkezés előtt csendesedjünk le, mondjunk egy imát, étkezés után pár percet üljünk nyugodtan.
- Ügyeljük a testünk és a környezetünk tisztaságára, nyugalmára (fürdés, kézmosás, tiszta, rendezett környezet).
- Igyekezzünk olyan elfoglaltságokat választani, amelyekben örömünket leljük.
- Ne nyomjuk el természetes késztetéseinket (ásítás, tüsszentés, ürítés).
- Gyakoroljuk a megbocsátást – önmagunkkal szemben is.
- Szeressük felebarátainkat – mindenekelőtt pedig önmagunkat!
- Gyakoroljuk a mértékletesség erényét.
- Ügyeljünk arra, hogy érzékszerveinket kellemes, tiszta ingerek érjék. Otthonunkban alakítsunk ki felemelő környezetet és légkört.
- Mindig pihenjünk eleget! A pihenés az öröm és a boldogság alapja: az ájurvédikus bölcsesség szerint csak a kipihent idegrendszer képes maradéktalanul élvezni az életet. Ha nincs bennünk vitalitás – ódzsasz – elménk és érzékszerveink kapcsolata meggyengül, tapasztalásunk elfásul, és hiába a kellemes ingerek, nem jelenik meg bennünk a mély és tartós örömérzet.
- Sportoljunk, legyünk sokat a természetben! Testmozgás közben a felszabadult mozgás örömét élvezzük, ne versengjünk, ne tűzzünk ki magunk elé megvalósíthatatlan célokat. Legszattvikusabbak a harmonikus, könnyed mozgásformák, mint a jóga, a taj csi vagy a szakrális táncok.
- Egy jó közösség sokban támogathat minket. Keressük ezért az olyan emberek társaságát, akikkel együtt lenni boldog és felemelő élmény, különösen a bölcsek és a szentek közelségét.
- Műveljük magunkat, gazdagítsuk spirituális ismereteinket, kövessük a szentírások szavát!
- Erkölcsös, erényes lélekkel éljünk, lehetőségeinkhez mérten segítve környezetünk és embertársaink fejlődését. Mindazok a viselkedési alapelvek, amelyeket az ájurvéda a gyógyulás megteremtése és az egészség megőrzése szempontjából előír és ajánl (ácsára-raszájanák), szintén a szattvikus természet kialakítására szolgálnak.
A radzsasz és a tamasz átalakítása
A fejlődés forrása a szattva, és ahhoz, hogy valaki élete radikális átformálására és felemelésére törekedjen, már önmagában sem kevés szattva szükségeltetik. Egy döntően tamaszikus ember feltehetőleg el sem olvassa ezeket a sorokat, egy radzsaszikus illető pedig jellemző módon vagy nem ér rá megvalósítani a benne foglaltakat vagy három nap után valami más célt talál magának.
Ha azonban elég erős bennünk a szattva, megkísérelhetjük a bennünk lévő radzsaszikus és tamaszikus tendenciákat szattvikussá átalakítani. E módszer előnye, hogy számos mély problémát úgy tudunk általa kiküszöbölni, hogy nem kell közvetlenül magával a problémával foglalkozni: a növekvő szattva által teremtett integráltság nyomán egyszerűen nem marad hely korábbi nyomorúságaink számára.
A radzsasz egyik legfőbb problémája, hogy szüntelenül az örömet keresi, de nem elég kifinomult ahhoz, hogy az élet mélységeinek tartós, megelégedettséget adó boldogságát élvezze, ezért az erős, állandó stimulációkhoz fordul, melyek egy idő után túlterhelik az érzékszerveit és kimerítik energiáit. Ha ilyenkor valaki nem tud a szattva révén megújulni, a kiégő radzsasz sokszor tamaszba vált, és a lassú, de biztos hanyatlás felé vezeti az életet. Olykor viszont, amikor valakiben erősebb a szattva, idejében képes kapcsolni, és esetleg pont az élet örömtelensége fordítja a szattvikus élet irányába.
A radzsasz szattvává való alakításában legfontosabb az izgató ételek, a „pörgés”, az állandó konfliktushelyzetek, a stressz, és a túlstimuláló ingerek fokozatos csökkentése. Kerüljük a természetellenes fényt, az éjszakázást, az alváshiányt. Igyekezzünk minél több pihenést és csendet beiktatni az életünkbe. Tanuljunk meg meditálni, minden nap szenteljünk néhány percet önmagunknak. Ez hamarosan megadja azt a mentális finomságot, amelynek segítségével megtanuljuk felismerni és tudatosan keresni a szattvát.
A tamasz átalakításához radszaszra és szattvára is szükség van. Előbbire azért, hogy mozgásba hozzuk és aktivitásra inspiráljuk a mozdulatlan tamaszt, utóbbira pedig azért, hogy előremutató, felfelé emelő irányt szabjunk a változásoknak. Sok testmozgás, intenzív sporttevékenység, friss levegő, természet közeliség, könnyű és könnyen emészthető, de ízgazdag (fűszeres) ételek adhatják meg azt a lökést, amely egy-egy tamasz által uralt élethelyzetből (depresszió, gyász, veszteség) nem csak kiutat jelenthetnek, hanem a fejlődést is előre mozdítják.