A három guna vagy alapminőség az ájurvédában

a három guna

Az ember egész lényének átformálása és magasabb szinte emelése az ájurvéda magasiskolája. Ennek alapját az ősi védikus bölcseletből vett három guna vagy alapminőség fogalmának megismerése képezi. A három guna – a szattva, a radzsasz és a tamasz – a teremtés alapvető, egymással állandó kölcsönhatásban lévő és keveredő minőségei, melyek az egész megnyilvánult világot áthatják. Az összes élőlény, tárgy, jelenség, változás és folyamat – így a testünk és a lelkünk egész működése – e három alapminőség irányítása alatt áll. Mindenben jelen vannak, és soha sem tisztán, hiszen keveredésük aránya határozza meg az adott létező milyenségét.

Fontos megjegyezni, hogy a gunák nem erők, mert nem hatásokat keltenek, hanem a hatások nyomán létrejövő változások milyenségét szabályozzák. Alapvető sajátságaikat röviden így foglalhatjuk össze:

 

A szattva („igazság”, „jóság”) tiszta, fényes, harmonikus, előrevivő és megújító,

a radzsasz („pára”, „vágy”) aktív, izzó, ösztönző, mozgásra és változásra késztető,

a tamasz („sötétség”) pedig nehéz, tétlen, sötét és visszahúzó.

 

Látható, hogy a dósákkal ellentétben a gunák között van minőségi különbség. A szattva a legkiválóbb guna, ez áll a legközelebb a létezés transzcendens forrásához, és ez az egyetlen, amely csaknem teljes mértékben pozitív hatásokhoz kapcsolódik. A tamasz a legdurvább, legsűrűbb, leginkább anyagias guna, mely visszahúzó és bomlasztó természete miatt szinte csak negatív hatásokat hoz az életbe. A radzsasz az előbbi kettő között áll. Előnye, hogy cselekvésre késztet, elmozdít a tétlenségből, és a fejlődés felé ösztönöz, ám komoly hátránya, hogy nem tud sem megállni, sem pedig megtöltekezni, így az általa keltett szüntelen aktivitás kimeríti energiáinkat. Hagyományosan a szattvához a fehér színt, a radzsaszhoz a vöröset, a tamaszhoz pedig a feketét társítják.

 

A szattva működése

A szattva információt és rendezettséget, mondhatni negatív entrópiát visz egy rendszerbe. Mindaz, amit előrehaladó, megtisztító és megújító, továbbá tápláló, könnyű és fényes a szattva minőségét hordozza. A szattva mindig felfelé emel és örömet ad, továbbá ez áll a jó, az igaz, a pozitív és a nemes dolgok alapjában. Azoknak a természetében uralkodik, akik önmaguk és embertársaik felemelésére, spirituális célok megvalósítására törekszenek – különösképpen a szentek és a bölcsek lényét hatja át.

Mivel a három guna közül ez nyújtja a legmagasabb energiaszintet, az az elme, amelyben a szattva jutott túlsúlyra, mindig rugalmas, tiszta, éber és éles. A szattvikus elmének nincs szüksége serkentőkre, hogy működésbe lendüljön. Természetes számára az ihlet, a kiváló emlékezet, valamint a koncentrációra és a globális gondolkodásra való képesség.

A szattva növekedése az érzelmi világunkban is harmóniát teremt. A szattvikus szív békés, nyugodt és örömteli. Háborgásai lecsendesedtek, képes élvezni az élet tartós boldogságot nyújtó örömeit. Tisztán lát, spontán tudja, hogy mi számára a jó. Nincs benne düh, együttérzéssel és szeretettel fordul mások felé.

A szattvikus ember vonzódik a szellemi dolgokhoz, természetes számára, hogy rendszeresen meditál, fejleszti és építi magát. Harmóniában él, és harmóniát teremt maga körül is.

 

A radzsasz működése

A radzsasz ösztönző elv, amely a rendszer energiáit mozgósítja. Hajtóerőt ad, változásra késztet, és kimozdít a nyugalmi helyzetből. Ez szüli bennünk a küzdeni akarást, a versengést és az élnivágyást, s ez a forrása a nyugtalanságnak, az elégedetlenségnek, valamint a düh és a szenvedély izzásának is. A modern világ, különösképpen a rohanó nagyvárosi ember uralkodó minősége ez.

Radzsaszra azért van szükségünk, hogy belekezdjünk valamibe, hogy megvalósítandó célokat találjunk az életben. A radzsasz lobbantja lángra bennünk a vágyat a több és több felé való haladás után, ám ha ez az impulzus nem kap támogatást a szattvától, soha nem éri el a beteljesedést – mi több, gyakran a kiégéshez vezet. Sok híres, gazdag vagy éppen befolyásos ember akad, aki képtelen élvezni sikereit, mert nincs meg benne a szattva által teremtett képesség a nyugalomra és a derűre. Amíg csak a radzsasz hajszolja elméjüket, örök elégedetlenségre vannak ítélve, mely pusztán kapkodnak a boldogság ígérete után, ennek élvezetében azonban épp saját természetük akadályozza meg őket.

A radzsasz sokszor elhamarkodott tetteket szül, olyan impulzív döntéseket, amiket később megbánunk. Ez a forrása a gőgnek, a féltékenységnek és az agressziónak is. A radzsaszikus emberek hajlanak a mohóságra, és ők azok, akik mindenáron meg akarják győzni a másikat a maguk igazáról. A radzsasz dominanciája folytonos izzásban tartja az érzelmeket és az érzékszerveket, szenvedélyt és szenvedést egyaránt mérve reánk. A nagy drámák és tragédiák a radzsasz szülte érzelmi viharok nyomán támadnak.

Fontos: a radzsasz az élet sava-borsa! Mértékkel kell azonban mérni, ahogyan az ételünkhöz is csak éppen annyi fűszert teszünk, hogy kellemes ízt adjon neki. Csak az ostobák próbálnak meg eceten vagy borson élni.

 

A tamasz működése

A tamasz szó sötétséget jelent. Ez a tétlenség, a nehézség és a mozdulatlanság minősége, amely lelassít és visszafog. A tamasz érvényesíti az entrópiát, így ez áll a pusztulás és a szétbomlás hátterében. Sötétsége beborítja a dolgok valódi természetét, így tudatlanságot, nemtörődömséget és félelmet szül. Elködösíti az érzékelést és eltompítja az érzés képességét („kő-tudat”). A tamasz tespedt, tehetetlen vagy hitvány, sötét lelkületű emberekben dominál.

A tamasz lezár, befejez, nyugalomba hoz: mindenkinek szüksége van minimális tamaszra, hogy cselekedeteit követően elpihenjen. Az alvás ernyedt, súlyos, mozdulatlan állapota is e guna irányítása alatt áll. Ám ha túl sok van belőle, már magának az életnek a tagadásává válhat, hiszen a mozgást, az érzést és az örömet tompítja el bennünk. A tamaszikus elme nehézkes, képtelen fókuszálni, ködösen és torz módon tapasztal, így nem tudja, hogy mi a jó számára. Tompasága miatt folytonos stimulációra van szüksége, hogy működni tudjon.

Sok tamaszikus ember idejekorán leépül, mivel nem képes semmilyen módon megújulni, és nem is tudja, hogy ezt miként tegye. Életükben nagyon kevés az öröm, mert az örömre való képességük is csekély. Nemtörődöm közönyük pedig az önpusztítás útjára taszíthatja őket. Az ilyen emberek hajlamosak a túlzásokra, a kicsapongásra és a perverziókra, valamint a mértéktelen habzsolásra. Érzelemviláguk durva, s olyan dolgokban lelik „örömüket”, amelyek leépítik és pusztítják őket, mint az alkohol, a drogok vagy a dohányzás.

 

„Az erényes tettekből folttalan, szattvikus gyümölcs terem. A radzsasz gyümölcse a szenvedés, a tamasz gyümölcse a tudatlanság.

A szattvából bölcsesség fakad, a radzsaszból mohóság, a tamaszból pedig nemtörődömség, tévelygés és tudatlanság támad.” – Bhagavad-gítá 14. 16-17.

 

A három guna mint belső természet

A három alapminőség mindenben és mindenkiben sajátos arányban van jelen, ez az arány pedig megszabja az emberek és a dolgok természetét. Minél jobban átitat valamit vagy valakit az egyik guna, az annál inkább tükrözi az adott guna alapvető sajátságait. Egy-egy guna dominanciája ugyanis sajátos belső természetté alakul, mely általában huzamosabb ideig fennmarad. A szattva, a radzsasz és a tamasz fogalma így a természeti jelenségek és az emberi viselkedés minőségének kategorizálására is használható. Mivel hatásukat a valóság elvont mélységeiben fejtik ki, az emberben legkönnyebben az elme területén lehet őket megragadni. Az ájurvédában ezért olykor „mentális dósáknak” is nevezik őket.

Az ájurvéda szerint az ember számára a legjobb, ha a legkiválóbb minőség, a szattva arányának növelésére törekszik. A szattva a harmonikus teljesség felé való haladást biztosítja, ez a hosszú és egészséges élet, valamint a betegségekből való megújulás záloga. A túl sok radzsasz és tamasz viszont megzavarja lényünk működését, ezért nem meglepő, ha őket az ájurvéda a betegségokozó tényezők közé sorolja! A radzsasz elsősorban stresszt, hajszoltságot és nyugtalanságot kelt, továbbá ez áll a fájdalom, a szenvedés és a lázas, gyulladásos állapotok hátterében – testi és lelki szinten egyaránt. A tamasz pedig kimerültséget, energiahiányt, tompaságot, és depressziót szül, valamint ebből fakadnak a test-elme rendszer bomlasztó, rothasztó és önpusztító (rák, öngyilkosság, depresszió) hajlamai is.

(A szattvikus életmódról, azaz a szattva növelésének gyakorlati oldaláról és a másik két guna átalakításáról ebben a cikkben olvashatunk!)