Az ájurvéda arra az alapvető gondolatra épül, hogy az embert is ugyanazok az elemek építik fel, mint a mindenséget. A védikus hagyomány öt őselemet sorol fel, ezek a tér, a levegő, a tűz, a víz és a föld. Noha ezeket elemeknek nevezik, velük kapcsolatban nem annyira a modern értelemben vett kémiai elemekre kell gondolnunk, mint inkább az anyagi formák ősképeire, melyek egyetlen mintába sűrítik a később belőlük fakadó sokféleséget.
Ennek az öt őselemnek a kombinációja alkotja az élet azon alapvető elveit, amelyek az összes élőlényben az életfunkciók fennmaradását biztosítják. Az ájurvéda felfogása szerint az élethez három tényezőre van szükség. Minden élő szervezetben jelen van:
- a mozgás és az információáramlás
- az átalakítás, az energiafelszabadítás, valamint
- a struktúra és az összetapadás elve.
A mozgás és az információáramlás, valamint mindenfajta szállítás vezérlője a váta, mely a tér és a levegő kombinációjából épül fel. Az átalakításért és energiafelszabadításért, vagyis az anyagcseréért a tűzből és némi vízből álló pitta elv felel, a kohézióért és a struktúráért és a szervezet olajozottságáért pedig a víz és a föld által alkotott kapha.
Összefoglalva:
mozgás = Váta – tér és levegő
energia = Pitta – tűz és víz
struktúra = Kapha – föld és víz
Ezek a dósáknak nevezett alapelvek minden élőlényben megtalálhatók, és ezek irányítják a testi-lelki működés megszámlálhatatlan funkcióját. Így többek között a váta a felelős az idegrendszer működtetéséért, a testen belüli információ-áramlásért és mindenféle szállításért, továbbá a légzés, a vérkeringés és a kiválasztás vezérléséért. A Pitta főbb feladatai az emésztés, az átalakítás, a látás, a bőr és a hőháztartás feletti őrködés, a Kapha pedig az olajozottságot, a testrészek összekapcsolódását, a testi és lelki szilárdságot, erőt és állóképességet biztosítja.
A dósák mindenkiben más-más arányban találhatók meg: dósái arányának függvényében minden ember egy sajátos energetikai mintázattal rendelkezik. Ez vezet az ájurvéda másik legfontosabb alapkoncepciójához, nevezetesen, hogy az emberek különbözőek, ám különbözőségeik bizonyos módon típusokba sorolhatók. E típustan az ájurvéda egyik legjellegzetesebb vonása.
Attól függően, hogy valakiben mely dósa vagy dósák az uralkodók, az ájurvéda azt az embert az adott dósa által meghatározott típusba sorolja. Akiben például a pitta dósa van jelen a legnagyobb részben, az pitta típusú. Ezt nevezik az ember prakritijének vagy természetének. Ha csak az egyik dósa domináns, akkor az ember váta, pitta vagy kapha típusú lehet. Ha kettő dósa van jelen meghatározó mértékben, akkor prakritijét ezek kombinációja határozza meg. A legtöbb ember ilyen „kétdósás” típusba tartozik, mely lehet váta-pitta, pitta-váta, váta-kapha, kapha-váta, pitta-kapha vagy kapha-pitta típusú. Előfordul, noha viszonylag ritkább a háromdósás, váta-pitta-kapha típus is.
A dósák tehát egyrészt az ember test-elme típusát jelentik, másrészt azokat a vezérelveket, melyek ezeket a típusokat meghatározzák. Egy váta típusú ember például azért váta típusú, mert testének és elméjének működését legnagyobb részt a váta elve és a váta elveket alkotó minőségek és tulajdonságok határozzák meg.
A dósák nem csak bennünk találhatók meg, hanem az élő és az élettelen környezet minden részére kiterjednek. Jelen vannak a testben, az elmében, a környezetben, a viselkedésben éppúgy, mint az évszakokban és a napszakokban, az éghajlat és az időjárás változásaiban, az emésztés fázisaiban vagy éppen az emberi élet különböző szakaszaiban. A dósák életünk összes pillanatában jelen vannak és meghatározott módon hatnak ránk.
Testünk belső, vezérlő intelligenciája arra törekszik, hogy a dósák arányát a természetünknek, prakritinknek megfelelő arányban őrizze meg. A stressz, a nem megfelelő étrend vagy életmód, az érzelmi és családi problémák, olykor pedig az időjárás és az évszakok változásai is kibillenthetik ezt az egyensúlyt. Az egyensúlyvesztés általában egy dósa arányának megnövekedését jelenti. Leginkább az a dósa hajlamos arra, hogy túlzott mértékben felszaporodjon, amelyik egyébként is hangsúlyosan van jelen bennünk. Amikor pedig az egyik dósa a kívánatosnál nagyobb mértékben felhalmozódik, a szervezet egyensúlya kórosan megbomlik, és létrejön a betegség. Az ájurvéda eljárásainak és kezeléseinek célja, hogy a dósák eredeti egyensúlyát helyreállítsa. Mivel pedig ez az eredeti egyensúly mindenkiben más, az ájurvédikus kezelések és terápiák mindig személyre szabottak, és ez a személyre szabottság teszi az ájurvéda terápiáit nem csupán egyedivé, hanem rendkívül hatékonnyá.